Tisztelt Igazgató úr!
Tisztelt Szent Angéla Gimnázium!
Ez a levél most azért születik, hogy írásban is nyomatékot adjunk a szóban már elmondott köszönetünknek és hálánknak, Önnek és az Ön által vezetett Gimnáziumnak, mivel hozzásegítették családunkat ahhoz, hogy kamasz fiunk élete kedvező fordulatot vehessen.
Egy neves „pesti” gimnáziumot voltunk kénytelenek, elviselhetetlenségig fokozódó személyi problémák miatt az előző tanév végén elhagyni, és akkor még a „semmibe” ugrottunk. Istennek hála, még a nyári szünet elején megkaptuk Igazgató úr kedvező válaszát, hogy fiunk a Szent Angéla Gimnáziumban folytathatja tanulmányait. Nagyon boldogok voltunk!
Amit a szeptember óta eltelt időben gyermekünk és mi szülők is tapasztaltunk, csak fokozta örömünket. Az első napon fiunk nagyon izgult, de széles mosollyal az arcán tért haza. Ez a mosoly és derű neki és nekünk is újdonság volt és azóta is kitart. Hogy mi ennek a derűnek az oka? Remek, befogadó és elfogadó osztálylégkör, a diákjaiért mindenre kész, kedves osztályfőnök, gyermekünket az eddigi fásultságából érdeklődővé „varázsoló” tanári kar, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
A fogadóórán azután fiunk tanárainak nagy részével személyesen is találkozhattunk. Jóindulatú és humoros embereket ismertünk meg. Nem csupán a diákok tanulmányi előmenetelét és eredményeit ösztönzik, hanem legalább ennyire fontosnak tartják a gyermekek lelki egészségét és annak ápolását is.
Nagy-nagy köszönet mindezekért Önnek, Tanár kollégáinak és az egész Szent Angéla Gimnáziumnak! Derűjüket és humorukat őrizzék meg továbbra is!
Bp., 2016. november 20.
Tisztelt Igazgató Úr!
A legutóbbi fogadóóra alkalmával személyesen szóban is kifejeztem köszönetemet, most ezt írásban is szeretném megerősíteni. Fiam második éve diákja a Szent Angéla Ferences Gimnáziumnak, az iskoláról azonban már az ezt megelőző években is nagyon sok kedvező véleményt hallottam baráti körökből, mind a tanári testületet, mind a közösséget illetően, ezért is választottuk ezt a gimnáziumot a továbbtanulásra. Az iskola kapcsán olyan szülőkkel és diákokkal kerültünk kapcsolatba, akik bár jó néhány éve elhagyták az iskolapadot, mégis mind a mai napig a gimnáziumi évek alatt kötődött barátságok adják meg a társaságukat.
Szeretnék köszönetet mondani a tantestületnek, amely nagy szakértelemmel nemcsak a tananyagot oktatja, hanem segít a diákoknak eligazodni napjaink történelmében, egy meghatározó irányvonalat adni a tinédzser korosztálynak a megfelelő értékrendek és világnézet kialakításában, amely a mai világban elengedhetetlen a tartalmas és boldog élethez. Az iskola óriási előnyének tartom, hogy ezen az elnőiesedett pályán fontos tantárgyak egy részét olyan válogatott, kiemelkedően képzett fiatal férfi tanárok oktatják, akik a kiváló pedagógus-kolléganőkkel együtt megtalálják a tinédzserekkel a megfelelő hangnemet, személyes kapcsolatot alakítanak ki a diákokkal, tudásukkal és a személyre szóló figyelmükkel vívják ki a diákok tiszteletét. Tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű feladat a gimnazista korosztályt oktatni és nevelni, támogatva így azt az irányt, amelynek alapjait a szülői háttér adja. Hálás vagyok, hogy fiam egy nagyszerű, színvonalas közösségbe került, ahol életre szóló barátságok kötődhetnek. Az ő mindennapos visszajelezéséből tudom, hogy a gimnázium milyen sokoldalúan készíti fel a diákokat a későbbi tanulmányaikra, különböző szociális és gazdasági helyzetek intelligens megoldására. Külön szeretném megköszönni az igazgató úrnak azt a rugalmas hozzáállását, hogy fiamnak lehetőséget ad a tanulás mellett a professzionális szintű sportolásra is, amely életének fontos része és alkalmanként a tanítási napokat kell feláldozni egy-egy hazai vagy nemzetközi tornán való részvételért.
Nagy öröm számomra, hogy másik fiam is elszántan tanul, hogy jövőre megkezdhesse tanulmányait ebben a katolikus szellemiségű és válogatott közösségben.
Budapest, 2016. november 12.