Dr. Fűzi Beatrix évek óta a Szent Angéla Iskola pedagógiai munkáját kísérő szakértő. Rengeteget köszönhetünk neki: a diákvélemények alapján visszajelzést ad tanárainknak, mentorál, képzéseket tart, esetmegbeszélő csoportokat vezet.
Mikesy András beszélgetett vele, a fotókat Berthóty Kálmán készítette.
Dr. Fűzi Beatrix iskolában végzett munkáját a Szent Angéla Alapítvány támogatja.
Nagyon örülök, hogy létrejött ez a beszélgetés. Kérlek, mesélj magadról. Mivel foglalkozol?
Köszönöm a meghívást. Hosszú út vezetett idáig. A családi hagyományokból kiindulva azt hittem, hogy mérnökként fogok dolgozni. A mérnöki tanulmányaim során azonban lehetőségem nyílt tanár szakra is beiratkozni, és belevágtam. Már az első pszichológiaórák lenyűgöztek, és a pedagógiai tárgyak egy része is nagy hatással volt rám. Döntő volt, amikor életem első tanítási óráját megtartottam. A pozitív visszajelzések és az óra megtartásának élménye után rájöttem, hogy a tanítás igazán nekem való, és talán nem vagyok annyira reál beállítottságú, mint addig gondoltam.
A mérnöki és mérnöktanári diploma megszerzése után mérnökként helyezkedtem el, de rögtön beiratkoztam az ELTE pedagógia szakára. Viszont az OTDK-n elért sikereimnek köszönhetően a tanárképző tanszék óraadóként alkalmazott. Nem sokkal később a tanszéki adminisztrátor felmondott, és felajánlották nekem, hogy amíg az egyetemi tanulmányaimat folytatom, lássam el a tanszéki adminisztrációs és az oktatásszervezési feladatokat. Így a ranglétra legalsó lépcsőfokáról indultam, de eközben betekintést nyertem az egyetemi működés oktatási és támogató feladataiba is.
Amikor az iskolai gyakorlatokra hallgatókat kellett kísérni, örömmel vállaltam a feladatot. Felkeltette az érdeklődésemet, hogyan viszonyulnak a diákok a tanárjelöltekhez, mitől működik a közös munka, és mitől nem. Tanulságos volt látni, hogyan reagál egy-egy osztály a különböző tanári megközelítésekre, és ez milyen válaszreakciókat vált ki. Az is kérdés volt számomra, hogy miért van a meglátogatott tanárok között olyan, aki 30 év után is lelkesedéssel tanít, míg mások akár pár év után elveszítik a lendületüket. Ezek a kérdések vezettek a kutatási témámhoz – a tanári munka minőségének vizsgálatához és fejlesztéséhez -, amivel immár húsz éve foglalkozom.
És mi a siker kulcsa a pedagógiában? Miért szárnyal az egyik tanár, és mitől lesz szárnyaszegett a másik?
A válaszom röviden az, hogy az egyensúly megtalálása a kulcs: a tanár személyisége és tanári szerepe közötti, valamint a tanár és diákjai közötti harmónia kialakítása. Ezek az alapok, amelyekre minden további siker épül.
De vajon ez hogyan vizsgálható? Hogy tudjuk eldönteni, ki az eredményes, sikeres, és ki nem?
A tanári munka mérésére módszerek és nézőpontok kombinációja alkalmas. Először is, a diákok fontos szerepet játszanak benne. Nemcsak azért, mert rajtuk látjuk a tanítás eredményét, és ők érzik elsődlegesen, milyen hatást gyakorol rájuk egy pedagógus, hanem mert a gyakori találkozások révén a legpontosabb tapasztalattal, a legrészletesebb képpel rendelkeznek a tanár működéséről. Érzékelik az elakadásokat és az együttműködést segítő erényeket egyaránt.
Hogyan zajlik a tanári munka vizsgálata a te módszereddel?
Az én munkamódszerem három nézőpont összevetésén alapul: hogyan látja önmagát a pedagógus, hogyan látják őt a diákjai, és hogyan látja egy külső megfigyelő a közös munkát az órai keretek között. Ha a tanár és a tanulók véleménye között különbség van, az óralátogatások során szinte mindig sikerül megfejteni, mi az oka ennek. Lényeges, hogy a módszer, amellyel dolgozom, holisztikus, egészleges megközelítésen alapul, a tanár és diákok együttműködésére rendszerként tekint, az erősségekre és a diszharmonikus elemekre is érzékeny. Ha a különböző nézőpontok összevetésével megvan a megfejtés, akkor tudunk dolgozni azon, hogy a valós tantermi környezetben egyensúlyt, együttműködést eredményező változást érjünk el.
Mi mutatja a diákok véleményének megbízhatóságát a tanórák értékelése során?
A kutatások során azt tapasztaltuk, hogy a diákok visszajelzései meglehetősen stabilak egy-egy tanárra vonatkozóan. Más-más osztályban nem mutattak az értékelések jelentős eltérést, de még a több év múlva teljesen más diákokokkal végezett adatfelvétel eredményei sem térnek el egy adott tanár kapcsán. A diákok véleménye igen kiegyensúlyozott: a kritika mellett rámutatnak a tanáraik erősségeire is vagy éppen kiváló tanáraik gyenge pontjaira. Ezenkívül az óralátogatások során is azt tapasztaltuk, hogy a diákok értékelése legtöbbször összhangban áll az órát megfigyelő külső szemlélő meglátásaival. Ugyanakkor, ha a tanári munka minőségében számottevő változás áll be, azt érzékenyen tükrözik a tanulói vélemények.
És mi tesz egy tanárt igazán jóvá a diákok szemében?
Véleményem szerint ez három tényezőtől függ. Először is, a tanár és a diákok között valódi emberi kapcsolatnak kell kialakulnia. Másodszor, a közösen végzett munkának eredményekhez kell vezetnie, a diákoknak érezniük kell, hogy fejlődnek. Harmadszor pedig, a közösen végzett tevékenységnek örömteli élményt kell jelentenie minden fél számára.
Mi szükséges ahhoz, hogy egy tanár hatékonyan tudjon dolgozni az osztályteremben?
Alapvető feltétel az érzelmi egyensúly, valamint a pszichés egészség. Kutatásaink azt mutatták, hogy az apróbb hibák és excentrikusságok a karakterben nem gátolják meg azt, hogy valaki nagyszerű tanár legyen. Viszont a pszichés egészség, és a diákokkal való legalább tárgyilagos kapcsolat kialakítása elengedhetetlen.
És feltételezem, hogy a diákoknak is hasonlóan kell viszonyulniuk a tanárhoz.
Persze, ez egy kétoldalú, kölcsönös kapcsolat, de a tanár adja meg az alaphangot. Ha az elején rossz viszony alakul ki a diákokkal, utólag nehéz a tanárnak ezen változtatnia, de még ebből a helyzetből is lehet kiutat találni kitartással.
Véleményed szerint lehetséges, hogy egy tanár idővel elmozdul az elfogadott/nem elfogadott skálán?
Az ilyen elmozdulások ritkák, de megtörténhetnek. Néhány esetben a tanárok életében bekövetkező változások befolyásolhatják a teljesítményüket. Ilyen lehet egy vezetői pozíció elfogadása vagy feladása. Például egy túlságosan elfoglalt vezető a pozícióból való visszalépés után több figyelmet tudott a tanításra fordítani, amit a diákok azonnal észrevettek. Míg egy másik tanár talán túlságosan is anyáskodott a diákjai fölött, de miután vezető lett, erre már nem maradt ideje, és ezt a diákok pozitívan élték meg. Külső segítség nélkül általában csak valamilyen nagy erejű, esetenként megrázó élmény vezet jelentős változáshoz.
Fontos kiemelni, hogy az előbb említett egyéni példákon túl a mentorálás lehet jelentős pozitív hatással egy tanár tevékenységére. Ez személyre szabott, fél-másfél éves folyamatot jelent, ahol megfelelő mélységben tudunk foglalkozni az adott tanár nehézségeivel. Ennek eredményeképpen, még ha nem is lesz valakiből a legnépszerűbb tanár, de egy stabil, harmóniában lévő és elfogadott pedagógus válhat belőle.
Mesélj egy kicsit arról, hogyan ismerkedtél meg az Angélával!
Több publikációm is megjelent azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerrel lehet a tanári minőségben számottevő pozitív változásokat elérni. Egy akkori angélás kolléga, Asztalos György olvasta ezeket a cikkeket, és meghívott egy angélás tanároknak szóló iskolai rendezvénysorozatra. Ennek már hét éve, és az együttműködésünk azóta is tart.
Azóta hány angélás tanár munkájába nyertél betekintést?
Pontos számot nem tudok mondani, de nagyjából 45-50 tanár munkáját vizsgáltam meg.
Hogyan reagálnak a tanárok, amikor megtudják, hogy egy külső szem fogja megfigyelni az órájukat, és a diákok véleményét is kikéri?
A reakciók változóak. Sokan nyitottak a visszajelzésekre, de vannak, akik tartanak attól, hogy “valami kedvezőtlen” derül ki. Az első beszélgetés sokat számít, hiszen általában ekkor értik meg a tanárok, hogy ez támogató munka. Azt is meg kell jegyezni, hogy az óralátogatások utáni és a diákok véleményét is magában foglaló beszélgetések igen tanulságosak mind a pedagógusok, mind az én számomra.
Mi a tanulsága ezeknek a beszélgetéseknek?
Még ha egy óralátogatás és tanulói véleményeket elemző megbeszélés eredményeként nem is indul el mentorálási folyamat, az esetleges problémákkal kapcsolatos visszajelzések, közös mérlegelések önmagukban is értékesek. Ezek olyan szempontokat emelnek be a gondolkodásba, amelyeket a tanár saját szakmai fejlődésében önállóan is hasznosíthat.
A pozitív megerősítések is varázslatossá tehetik ezeket az alkalmakat, hiszen minden tanár tevékenységének van számos erőssége és pozitív jellemzője.
Persze nem minden esetben pozitív az élmény, néha fájdalmas, mély vagy elgondolkodtató. A változás azonban nagy érzelmi energiákat igényel, és éppen a visszajelzések által generált emóciók sarkallják leginkább arra a tanárokat, hogy változtassák meg, fejlesszék addigi gyakorlatukat.
Milyennek látod az Angélát az itt dolgozó kollégákon keresztül?
Úgy látom, az itt dolgozó pedagógusok elkötelezettsége rendkívüli. Bár sok kihívással kell szembenézniük, mégis érzem, hogy törődnek a diákokkal. Az itt tanító kollégák gazdag módszertani eszköztárral dolgoznak, és emellett nagy hangsúlyt fektetnek a diákok személyes és lelki fejlődésére. A hosszú távú célok és a diákok életre való felkészítése kiemelt szerepet játszik az Angélában.
Összességében elmondhatom, hogy örömmel dolgozom ebben az iskolában, és felnézek az itt dolgozó tanítókra és tanárokra.
Szeretném, ha egy másik témáról, a diákok kíséréséről is beszélnénk egy kicsit, hiszen ebbe is bekapcsolódtál.
A mai fiatalok egyik generációs problémája a célkitűzés és az elköteleződés hiánya. Pedig a hosszú távú elköteleződés és a célok elérése érdekében tett erőfeszítések szoros összefüggésben állnak az életben elért sikerekkel.
A kísérés az osztályfőnökök, osztálytanítók diákokkal folytatott beszélgetésein alapszik, melynek során a diákok célkitűzései kerülnek előtérbe. Azt segíti elő, hogy a diákok tudatosítsák saját céljaikat, és tevékenyen dolgozzanak azok megvalósításáért. A Szent Angéla intézményét jellemző lelkiség, nevelő és fejlesztő szándék, támogatás ebben a programban kézzelfoghatóvá válik.
Ezek a kísérő beszélgetések miben különböznek egy átlagos beszélgetéstől?
Bár a tanárok rendszeresen kommunikálnak diákjaikkal informális keretek között is, ezek a beszélgetések mások. A tanítók és tanárok tudatosan készültek fel a négyszemközti fókuszált figyelem és támogató beszélgetés módszereinek alkalmazására úgy, hogy pedagógusi kompetenciáik határain belül maradjanak. A beszélgetések középpontjában a tanulók céljai állnak, de a diák pillanatnyi állapota szerint ez lehet kötetlen beszélgetés vagy a tanulók számára éppen fontos témák meghallgatása. A felmerülő témák kapcsán mindig a diák és céljai maradnak fókuszban, miközben közösen körbejárják a tanuló szerepét, helyzetét és mozgásterét.
Ennek egyébként egy pozitív hozadéka, hogy a kísérés érezhető mértékben javította az amúgy is jó tanár-diák kapcsolatokat és együttműködést.
Neked milyen szereped van ebben a folyamatban?
A kísérés kísérője vagyok. Elsődleges feladatom az volt, hogy a tanároknak támogatást nyújtsak ennek az új műfajnak a kidolgozásában, elsajátításában és tanári szerepükbe való beillesztésében. Feladatom volt továbbá, hogy a kísérőtanárok kísérésben megélt élményeinek, tapasztalatainak, jó gyakorlatainak megosztását, feldolgozását segítsem, és ezeket rendszerezzem. Ennek eredményeként egy kézikönyv is készült a kísérés elsajátításához.
A tanárok is részt vesznek egy kísérő programban az idei tanévtől. Miben látod ennek hasznát az iskolában?
Úgy gondolom, hogy ez egy előremutató lépés. Olyan környezetet teremt, ahol a tanárok nemcsak támogatást adnak, hanem kapnak is. Ez nemcsak intézményi és pedagógiai előnyökkel jár, hanem mentálhigiénés szempontból is hasznos lehet a kollégák számára, mert kiemelkedve a hétköznapokból, más perspektívából nézhetnek saját szerepükre, tevékenységükre.
November 23-án az Angélás Szülők Akadémiája programsorozat keretében tartasz egy előadást a szülőknek a kísérés témájáról. Milyen kérdésekről lesz szó?
Azt tapasztalom, hogy az iskolai kísérést titokzatosság lengi körül. Szeretném körbejárni a szülőkkel, hogy mi történik a kísérésen tartalmilag és módszertanilag, hogy látható legyen, hogyan dolgoznak a pedagógusok a gyermekeikkel.
A program második részében pedig azzal foglalkozunk, hogy szülőként mit és hogyan lehetne hasznosítani a kísérés módszerei közül.
Nagyon köszönöm a beszélgetést!
Regisztráció az Angélás Szülők Akadémiája programra: https://forms.gle/akXHVLhDc5kN8xfQ7
